Foci

A focit 1768 labdarúgás (angol eredetű szóval football, magyaros átírásban futball, a köznyelvben gyakran foci) labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek. A Nemzetközi Futballszövetségi Testület (International Football Association Board IFAB), a játék szabályalkotó szervezete. 1886-ban ez a szervezet fektette le a futball szabályait.[1]

A futball lábsport, de a játékos bármely testrészét használhatja a labda irányítására, csak a karjait nem. Kivétel a kapus, akinek a tizenhatos vonalon belül nincs „tiltott” testrésze, a büntetőterületen kívül viszont ő is mezőnyjátékosnak számít. Illetve amikor a labda az oldalvonalnál hagyja el a játékteret akkor a labdát (kézzel) bedobással kell játékba hozni, ebben az esetben lábbal nem szabad érinteni a labdát.

Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) felmérése szerint a futballt a világ több mint 200 országában 240 milliónál többen játsszák rendszeresen. Hétvégenként nézők milliói követik nyomon kedvenc csapatuk játékát a helyszínen vagy a televízión. A tévékészülékek elterjedése előtt egy-egy nagy mérkőzés közvetítése hatalmas rádióhallgatóságot vonzott.

Az egyszerű szabályrendszer és a minimális sportszerigény nagyban hozzájárult a játék elterjedéséhez.

Európa, de főleg a „fejlődő világ” – Latin-AmerikaAfrika és Ázsia – lakossága körében a futball társadalmi szerepe messze túlnőtt valóságos jelentőségéhez képest – sok országban fanatikus rajongás kíséri a helyi csapatokat, focistákat, mérkőzéseket.

A játékosok és rajongók számát tekintve a világ legnépszerűbb labdajátéka a labdarúgás.[2]

Puskás nem osztotta Heisenberg nézetét, ő mindig egyszerre tudván tudta a labda helyét is, sebességét is (igaz, a futball Euklidész világa, ahol a kapufák szögeinek összege mindig 180 fok).